Oldalak

2012. január 25., szerda

Orbán kuruckodása és "a demokrácia szíve"

Pár jó tanáccsal meg lehetne könnyíteni a miniszterelnök dolgát, hogy a Martin Schulznak tett ígéretéhez híven valóban az Európa-párti vonalon maradjon. Lehetne neki javasolni például, hogy ne az Európai Uniót vádolja, ha az Európai Parlamentben kritizálják politikáját. Megfontolandó lenne továbbá, hogy a kormánypárti politikusok ne úgy utaljanak Európára, mint valami szükséges rosszra – bár kétségtelen, vannak gondok térségben. És ami a legfontosabb: nem az utolsó utáni pillanatban kellene észbe kapni, amikor már majdnem veszve van minden, de a kormány hitelessége minimumon.

Mert hát mennyivel bölcsebb lett volna, ha a miniszterelnök időben közli: befejeztük a "kuruckodást", szükség van az EU-ra és az IMF-re, méghozzá gyorsan. Ezzel kellett volna teleharsogni a médiát s nem azt sugallni folyton fölényeskedve, hogy az a bizonyos hárombetűs szervezet pénzt akar adni, de nekünk az miért is kéne, hiszen megállunk a saját lábunkon is. Derekasan, egyenes gerinccel kellett volna a kamerákba mondani: teljesítjük az EU elvárásait, cserébe megkapjuk a hitelt és nem mellékesen részesülünk támogatásukból is. (Ez utóbbiról mostanában szeretünk megfeledkezni.)

Ha minden csatornából ez szólt volna, talán a Békemeneten szervezői sem választják azt vezérjelszónak, hogy "Nem leszünk gyarmat". Sőt, az egész demonstráció okafogyottá vált volna (persze nem, hiszen a Békemenet inkább szólt a kormányfő személyi kultuszának megerősítéséről, mint bármi másról), ha Orbán Viktor korábban már megüti azt a békülékeny hangnemet, amit csak legutóbbi brüsszeli útján tett meg. Így azonban egész Európa (a mostmár igencsak szerethető Európa) láthatta, hogy mit üzennek a demonstrálók, Orbán szimpatizánsai.

A teljes írás a NOL-on.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése