Oldalak

2010. március 13., szombat

Lovasi, a pécsi "rock-népművelő"

Lovasi András esetében mindig óvatosan kell fogalmazni. Nem ikon, nem idol, nem virtuóz és nem is költő. Előadói képességei mégis egyediek és utánozhatatlanok, az improvizálás nagymestere ő, aki fenekestül felforgatja a világot dalszövegeivel. A legtalálóbb kifejezés talán az lehet rá, hogy ő az a bizonyos pécsi kultikus "rock-népművelő", aki március 15-én Kossuth-díjat kap.

Saját bevallása szerint sohase dolgozott, bár volt hálózatvizsgáló a gázműnél és pár nyarat azzal töltött, hogy turistákat rajzolt a Balaton parton. Ez utóbbi tevékenysége kudarcra ítéltetett és inkább a zenét választotta. Pécsett ismerkedett meg Kispál Andrással, akivel megalapították a Kispál és a Borz zenekart. Lovasi eredetileg csak Borznak akarta hívni az együttest, de Kispál nem volt hajlandó olyan zenekarban játszani, amelyet állatról neveznek el, így őt kiemelték a névben.

Bräutigam Gáborra és Ózdi Rezsővel összefogva 1987-ben megalakult a zenekar. 1989-ben kiadták első demójukat Tökéletes helyettes címmel (ekkora Ózdi Rezső már ott is hagyta a zenekart), majd megjelentették első albumukat is Naphoz Holddal címmel. Azt már csak később tudták meg, hogy lemezen szereplő Forradalmár című dal miatt megfigyelt zenekarrá váltak.

Az elmúlt húsz évben több tagcsere is történt az együttesben. Állandóan hadilábon álltak a dobosokkal. Bräutigam Gábort 1996 elején Tóth (Csülök) Zoltán váltotta, őt pedig 2002 nyarán Michael Zwecker. 2006 őszétől egy kis ideig Bóra Áron adta a ritmust, jelenleg Mihalik Ábel ül a dobok mögött. Dióssy D. Ákos billentyűs 1996-ban csapódott a zenekarhoz, a Pál Utcai Fiúk frontembere, Leskovics Gábor pedig az örökös vendégművész titulust viseli a formációban.

Több mint egy tucat nagylemezt adtak ki az elmúlt húsz évben, és rövid idő alatt az első számú alternatív zenekarrá léptek elő. Fennállásuk alatt többször lehetett hallani belső feszültségekről, terjengtek pletykák arról is, hogy feloszlik a zenekar. Ezeket a híreszteléseket tovább erősítette a 2001-ben kiadott Bandi a hegyről című album, amely Lovasi András szólólemeze volt.

Valamelyest csitultak a kedélyek akkor, amikor megjelent a következő a Kispál album, de Lovasi még ekkor is hiányolta a kreativitást a zenekarból. 2005-ben hobbizenekarként megalapította a Kiscsillag nevű formációt, amelynek tagjai eredetileg Ózdi Rezső, Leskovics és Bräutigam Gábor voltak. A dobos ezúttal is kilépett az együttesből, helyére Mihalik Ábel érkezett. A zenekar hamar népszerűvé vált, két nagylemez írható számlájukra.

Lovasi azonban nem érte be ennyivel. Sokszor fellépett a Budapest Bárral, a Csík Zenekarral, verseket énekelt, közben pedig megszervezte Dél-Dunántúl legnagyobb fesztiválját, a Fishing on Orfűt. Zenei karrierje mellett szerepelt Jancsó-filmekben, a Csinibabában, és főszerepet kapott a Sztornóban. 2009-ben indult az európai parlamenti választásokon a Lehet Más a Politika listáján.

Művészi munkásságát március 15-én Kossuth-díjjal ismerik el. Az Indexnek azt nyilatkozta: gondolkodott azon, hogy elfogadja-e a díjat, de arra jutott, ha nem teszi, ugyanabban a játszmában vesz részt, amitől ez az ország nem működik.

Lovasi András egyébként 1999-ben a Fidesz-kormánytól már kapott egy Arany Érdemkeresztet.

NOL

A Jobbik uralja a fórumokat és a blogokat

Februárban az összes párt növelni tudta az internetes jelenlétét – állapította meg a Szörcs. A magyar keresőoldal - adatbázisának segítségével – azt vizsgálta a hazai online tartalmaknál, hogy januárhoz képest mennyivel változott a pártok, illetve a politikusok említésszáma.

Legnagyobb mértékben az LMP növekedett, említettsége megkétszereződött februárban – áll a Szörcs elemzésében. Januárhoz képest az MDF 18 százalékkal, az MSZP 17-tel, a Jobbik 10-zel, a Fidesz pedig 5 százalékkal szerepelt többet a magyar oldalakon.

Számokban kifejezve a múlt hónapban összesen 1 millió 200 ezer online tartalom említette a Fidesz nevét. A MSZP-nél ez a szám 980 ezer volt, az MDF-nél 730 ezer, a Jobbiknál pedig 660 ezer. A pártokra vetített tartalmak számában azért nincs feltűnően nagy eltérés, mert jelentős az átfedés közöttük. Ha például egy cikkben szerepeltetnek egy pártot, akkor 55 százalékban helyet kap egy másik politikai platform is. Ez a jelenség a Fidesz és az MSZP között volt a legkiugróbb: itt 67 százalék az átfedés mutatkozott, ami vélhetően a kormány és az ellenzék folyamatos online kommunikációnak tudható be.

A blogokat és a fórumokat a Jobbik uralja, ezeken a felületeken januárról februárra 47 százalékkal nőtt a pártról szóló tartalmak száma. A múlt hónapban összesen 52 ezer alkalommal említették meg a Jobbikot a magyar weben, ám mivel a hírekben való szereplésük csupán 2 százalékkal nőtt, inkább a social mediában erősítenek: jelentős aktivitással és említésszámmal szerepelnek különböző blogokon és fórumokon. Ez jól mutatja, hogy ezekben a tartalmakban nagyobb teret kapnak a párt megosztó szerepével kapcsolatos vélemények is.

A Jobbikkal ellentétben az LMP említettsége a híroldalakon teljesített kimagaslóan. A Szörcs elemzése szerint az LMP nevét négyszer gyakrabban írták le az internetes újságok februárban, mint az előző hónapban.
Bokros és Bajnai a csúcson

A múlt hónapban Bokros Lajos térnyerése volt a legdinamikusabb a neten. Az MDF miniszterelnök-jelöltjét 82 százalékkal említették többször februárban, mint előzőleg. A legkisebb eredményt Dávid Ibolya érte el, őt csak alig 3 százalékkal említik többet a híroldalak. Orbán Viktor és Mesterházy Attila 10-10 százalékkal kapott nagyobb szerepet, míg Bajnai Gordon népszerűsége jelentősen nőtt: a híroldalak kétszer annyit cikkeztek róla a múlt hónapban, mint azelőtt.

A Szörcs elemzése szerint a Fideszt 59, míg az MSZP-t 13 százalékban említik pozitív környezetben a hír- és közösségi oldalak. Ezen a területen mutatható ki igazán a Jobbik megosztó szerepe. A pártot - online médiaszereplése során - 45 százalékban pozitív, míg 55 százalékban negatív környezetben említik meg.

NOL

Facebook-jelenség: válások és gyilkosságok

Válások, gyilkosságok és öngyilkosságok is írhatók már a Facebook számlájára. Az egyik legnépszerűbb közösségi oldal sokszor inkább rombolja a kapcsolatokat ahelyett, hogy építené. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy tárgyalás során akár perdöntő is lehet egy óvatlanul feltöltött adat vagy kép.

Tűkön ülve várja a magyar sajtó, hogy vajon mi lesz Orbán Viktor következő megjegyzése a Facebookon, vagy hogy Mesterházy Attila mikor küld újra videó üzenetet a Fidesz elnökének. A közélet iránt érdeklődő Facebook felhasználók a kampány hevében egymással versenyeznek: egy politikus vagy egy alma tud-e több rajongót összegyűjteni. (Hallottunk már egyébként rohadt körtéről is, amely szintén harcba szállna a rajongókért.) Az elmúlt hetekben jórészt a kampány miatt került előtérbe a legnépszerűbb közösségi portál, de cikkeztek arról is, hogy betörők figyelik az oldalt olyan áldozatokra lesve, akik mindig megosztják ismerőseikkel, hogy éppen hol tartózkodnak és mennyi ideig lesznek távol az otthontól.

Nemcsak a betörők, de a válófélben lévők is árgus szemekkel figyelik a Facebookot. Amerikai ügyvédek szerint az elmúlt öt évben megnövekedett az olyan válóperek száma, ahol a bizonyítékokat internetes közösségi portálokról szerezték be a felek. A jogi képviselők egyébként tanácsolják is ügyfeleiknek, szüntessék meg facebookos profiljaikat, vagy legalább vigyázzanak, mit töltenek fel az oldalra.

Nem véletlenül látják el ilyen tanácsokkal a pereskedőket. A közelmúltban például egy válófélben lévő anya buktatta le saját magát. Az asszony azért vesztette el azt a pert, amelyben a gyermeke felügyeletéért harcolt, mert a bíróságnak azt mondta: eljegyezték őt. Egy facebookos bejegyzésből azonban kiderült, éppen szakított goromba barátjával, és egy gazdag férjet keres magának.

Divattá lett a jelenség, hogy közösségi oldalakon szakítanak a párok. Egy közvélemény-kutatás szerint a kínos pillanatok helyett sokan választják az online szakítást és bármilyen meglepő, ebben az esetben még mindig emberségesebbnek számít a Twitteren (140 karakterben) közölni a partnerrel az elkerülhetetlent, mint egyedülállóra változtatni a családi állapotot a Facebook profilban. Mert hogy a közvélemény-kutatás szerint erre is volt példa. Az ex-partner a szakítás tényéről ilyenkor saját adatlapján értesül: egyedülálló lett.
Gyilkosságok és öngyilkosság feltöltött fotók miatt

Sokszor azonban nem marad ennyiben a történet és tragédiába torkollik. Nemrég szóltak arról a hírek, hogy egy féltékeny férfi 20 késszúrással végzett ex-barátnőjével csak azért, mert a nőt a Facebookra feltöltött képein egy másik férfival látta. Az eset nem egyedülálló, szintén a közelmúltban történt, hogy egy 41 éves brit férfit ítéltek 18 év börtönre. A férfi azért végzett feleségével, mert az státuszát „házasról" „egyedülállóra" változtatta a Facebookon. Hasonló eset miatt került börtönbe egy szintén brit férfi, aki ugyancsak nejét gyilkolta meg. A nő „bűne” annyi volt, hogy más férfiakkal is akart ismerkedni a népszerűbb közösségi oldalon.

Az a tragikus hír is körbejárta a világot, amikor egy 24 éves angol tanárnő öngyilkos lett Abu-Dzabiban. A fiatal nőt egyik kollégája prostitúcióval vádolta meg, ami az erősen vallásos Arab Emírségekben komoly börtönbüntetéssel is járhat. Ez a vád azután érte a tanárnőt, hogy volt barátja állítólag közzétett néhány meztelen fotót róla Facebookon…

NOL

Noller-rapid: Kupper vs. Pettkó

Lesz kampány a közösségi oldalakon, de a politikusok magánélete tabu, a hálószobába nem kell belátnia mindenkinek - ezzel Kupper András fideszes és Pettkó András független országgyűlési képviselő is egyetértett. Az elmúlt napokban többször is foglalkoztunk azzal, miként használják ki a politikusok a web 2.0-ás alkalmazásokat, most azonban rá is kérdeztünk virtuális szokásaikra. Tíz kérdés Kupperhez és Pettkóhoz.

Facebook vagy Iwiw?


Kupper András: Is-is. Az Iwiwre azért tértem vissza - a jelenlegi a második profilom - mert a barátaim többsége itt maradt és nem próbálkoztak más közösségi oldalakkal. Nekem a Facebook jobban megtetszett, pillanatnyilag többet is használom, egyrészt mert kifejezetten jónak találom a belső hivatkozásokat - könnyen el lehet jutni az üzenőfalról a fényképekhez, adatlapokhoz, másfelől mert szabadon invitálhatóak új tagok, és nem kell meghívóra várni, mint az Iwiwen.

Pettkó András: Természetesen mindkettő, és nem zárkózom el más közösségi oldalaktól sem. Az Iwiw csak ismerősök gyűjtése: gyermekkor, iskola, munkatársak, míg a Facebook szórakozás, ismerkedés, pihenés, gondolatcserre, chatelés.
HIRDETÉS

Melyik a kedvenc Facebook/Iwiw alkalmazása?

KA: Egy-két teszten, kvízen kívül idő hiányában nem nagyon kezdtem játékokba vagy hosszabb alkalmazásokba. Facebookon a legszellemesebbnek a kérhető napi idézeteket, bölcsességeket tartom, Iwiwen a megjegyzések, kommentek tetszenek a legjobban - bár ezeket mostanában nem igen használtam.

PA: Nem nagyon használok alkalmazásokat a Facebookon, de mindent, amit küldenek az ismerősök - főleg a teszteket - kipróbálom, egy játéknak tekintem. Bármi az eredmény, kirakom az üzenőfalra. Az Iwiwen is csak a játékos, tájékoztató jellegű alkalmazásokat vettem fel. Nagy segítség volt a fejlesztőktől például a Sziget fesztivál idején a Sziget-alkalmazás, mert a koncertmenüt könnyű volt estétől hajnalig összerakni.

Egy héten mennyi időt tölt a közösségi oldalakon?

KA: Mikor mennyit. A munka mellett megmaradt szabadidőmet próbálom aktívan kihasználni. A családom, a kutyáim és a zongora mind-mind elsőbbséget élveznek a virtuális térrel szemben. A közösségi oldalak hasznosak, jópofák, azt azonban nem szeretném, hogy fő szabadidős tevékenységemmé váljanak.

PA: Mivel naponta kétszer-háromszor felnézek, ezért a heti összesítés 7-8 óra lehet. A blogok ehhez jönnek még, ami még heti 4-5 órát jelent.


Kedvenc blogok?

KA: Blogok olvasására sajnos ritkán jut időm, pedig érdekes műfaj. Megvallom, az első internetes naplónál, amit olvastam, nem gondoltam, hogy a blogolás ilyen fontos szerephez fog jutni a tömegkommunikációban, legyen szó újságírásról vagy politikáról. Ma már egyre jelentősebb csoportot alkotnak azok az emberek, akiket csak ezeken az új felületeken lehet elérni. Másfelől sokakat érdekel egy-egy közéleti szereplő - köztük politikusok - magánélete is, a blogok pedig remek lehetőséget adnak arra, hogy megmutassuk, mi is emberek vagyunk. Én személy szerint leginkább ebből a két okból indítottam saját blogot, a beérkezett visszajelzések pedig azt mutatják, sokan fogadták, fogadják ezt örömmel.

PA: Nincs kedvenc blogom, de ha választani kellene, a 23 éves Ágnes lányom blogja a legkedvesebb.

Főzött már úgy, hogy interneten talált receptet a készítendő ételedhez?

KA: Többször főztem már internetes receptekből, de ezeket nem én találtam, hanem ismerősök, barátok küldték el e-mailben a receptek linkjeit. Van kettő-három, amiket többször előszedtem azóta is, mert nagy sikert arattak a családtagjaimnál.

PA: Igen, bár én nem tudok főzni, de a fiam, aki 21 éves, többször keresett már alapvető főzési segítséget nekünk az interneten. Ha nem sikerült megtalálni, vagy még mindig nem értettük miként kellene cselekedni, tartalékként mindig a nagymama telefonszáma jött számításba.

Mi az, amit nem oszt meg ismerőseivel?

KA: Mindenkinek kell húznia egy határt, ami körbezár valami intimebb, személyes teret, mert ilyenre mindannyiunknak szüksége van. A saját magánéletembe nagyobb belátást engedek, mint a családoméba. Én közszereplő vagyok, akit az emberek joggal akarnak megismerni, ők nem azok, és nem is szeretnének azok lenni, náluk tehát húzni kell egy határvonalat. Azt hiszem, a fiam felvételijéről szóló bejegyzés volt az egyetlen, ami egy családtagomról szólt, büszke voltam rá, megkérdeztem, ez még belefér-e és igent mondott.

PA: Mindenkinek vannak titkai és magánélete. Azért mert XXI. század emberre egy-kettő internetes közösséghez is tartozik még a hálószobámba nem kell belátni mindenkinek.

Van olyan személy, akit ismer, de nem jelölne vissza a közösségi oldalakon?

KA: Nincs. Vannak ismerőseim, akik csak a barátaikat jelölik vissza, én mindenkit, akit ismerek, függetlenül attól, hogy barátok vagyunk vagy sem. Furcsán venné ki magát, ha lenne két politikus, akik a hétköznapokban, a munkában ellenfelek, nem igazolnák vissza egymást. Azt hiszem, hiteltelenné válnának, ha úgy csinálnának, mintha nem is ismernék egymást.

PA: Nincs olyan személy, akit nem jelölnék be, ha ismerem és megtalálom, vagy észreveszem, hogy fent van.

Olyan személyt is jelöl/visszajelöl ismerősnek, akivel személyesen még nem találkozott?

KA: Ha engem jelöl be valaki, aki elsőre nem ugrik be, visszaigazolom, mert miért jelölne be, ha nem ismerjük egymást? Olyan is volt már, hogy én jelöltem be valakit, akivel még nem találkoztam személyesen, de szerettem volna felvenni a kapcsolatot.

PA: Ha valakit én nem ismerek személyesen, nem szoktam bejelölni, ha valaki, akit én nem ismerek, s bejelöl, azt el szoktam fogadni. Biztosan eldöntötte miért jelöl be engem. Ha valaki számára fontos, hogy internetes társam legyen miért ne legyen így.

Kommentel híroldalakon?

KA: A kommenteket jó dolognak tartom, mert mindenki szabadon elmondhatja a véleményét. Én azonban nem szoktam híroldalakon kommentelni, ha egy cikkről mondanivalóm van, ami másokat is érdekelhet vagy fontosnak tartom leírni, akkor ott a kupperandras.hu vagy a Facebookos, Iwiwes üzenőfalak.

PA: Szabadidőmben szórakozásként szörfölök a blogokon, beleolvasok, ha számomra érdekeset találok. Csak ritkán kommentálom azokat, bár ez a szokásom az elmúlt hetekben kezd megváltozni. Egyre gyakrabban válaszolgatok, írom le a véleményem egy felmerült kérdésben.

Lesz kampány a közösségi oldalakon?

KA: Lelkes fiatalok, akik nálam otthonosabban mozognak a közösségi portálokon, létrehoztak egy oldalt Facebookon, ahol Kupper András nem magánember, hanem politikus. Itt "rajongóvá" válhat bárki, aki regisztrált a Facebookra - amit mindenki ingyen és pár perc alatt megtehet -, én pedig örülök, ha a hírek, meghívók eljutnak azokhoz, akik érdeklődnek a politikai munkásságom iránt. Kampányhíreket is közzé fogunk tenni, de ez a kezdeményezés túlmutat a kampányidőszakon, mert a politikusok egyik legfontosabb kötelessége a választók hiteles tájékoztatása, erre pedig remek lehetőséget adnak a különböző webes felületek, köztük a közösségi portálok is.

PA: Igen, a politika és a kampány egyre jobban el fog terjedni a különböző közösségi oldalakon. Ennek megállítását, alakítását csak a net-polgárok vagyis az oldalak résztvevői tudják megtenni. Meggyőződésem, hogy csak az párt lehet sikeres napjainkban, aki megfelelő módon tudja kezelni, szervezni magát az interneten és a közösségi oldalakon. Abban is nagy pénzben mernék fogadni, hogy hamarosan lesznek olyan közösségi oldalak, ahol tilos lesz a politika, és aki ezt a szabályt nem tartja be, azonnal törölni fogják az oldalról. A politikamentes oldalakon több felhasználó lesz, mint máshol.

NOL

Netpolgárok, blogtársak, politikusok

Ma már mind több politikus, közéleti személyiség használja a web 2.0-ás alkalmazásokat. A közszereplők között vannak notórius bloggerek (vagyis internetes naplóírók), és mind többen lelhetők fel a Facebookon, vagy éppen a Twitteren. A közszereplők itt megoszthatják gondolataikat az aktuális eseményekről, hírekről, de akár kisállataik hogylétéről is értesíthetik ismerőseiket, olvasóikat.

A politikusok között talán a legismertebb blogger Gyurcsány Ferenc. Az egykori Amőbán, most Kapcsolat.hu-n vezetett internetes naplójában nem csupán a közéletről, vagy politikai munkásságáról értekezik, de magánéletének egy részét is megosztja az olvasókkal. Blogját még miniszterelnöksége idején indította és azóta is rendszeresen frissíti. (Ez idő alatt egyébként olyan kifejezéseket honosított meg, mint például „blogtárs” vagy „netpolgár”.)

Kevesen tudhatják, hogy 2006-ban nem csak az akkori kormányfő bloggerkedett intenzíven a politikai elit tagjai közül. Egy kisebb hír- és közösségi oldalon, ugyanazon felületen írt naplót Fodor Gábor, Csapody Miklós és Simon Gábor. Annak ellenére, hogy 2006 választási év volt, meglepően kevés politikai tartalmú bejegyzést publikáltak a képviselők, sokkal inkább a mindennapi gondokról és örömökről szóltak a posztok.

A legtöbb politikus azonban hamar, gyakran két-három bejegyzés után befejezi a blogolást. Fodor, Csapody és Simon internetes naplói sem voltak hosszú életűek, gyakorlatilag a választások végével lehúzták a rolót. Ennek kapcsán Pettkó András nyilatkozta azt, hogy csak olyan politikusnak érdemes blogot vezetnie, aki azt rendszeresen tudja frissíteni. Az országgyűlési képviselő megfogadta ugyan, hogy nem áll bloggernek, a közelmúltban azonban éppen a NolBlogon tűnt fel. Információink szerint a jövőben folyamatosan publikál majd a NOL blogfelületén, véleménye szerint ugyanis „egyetlen politikus sem hiányozhat az infósztrádáról”. Mint honlapján írja, a web 2.0-ás alkalmazásoknak hála a „választópolgárok” könnyebben utolérhetik a képviselőket.

A volt MDF-es politikus az egyik legnépszerűbb közösségi oldalon, a Facebookon is megtalálható. Használja annak alkalmazásait és az utóbbi időben annyira népszerűvé vált, hogy egy Pettkót a patkóba elnevezésű kezdeményezés is indult a megosztó portálon.

A legtöbb politikus természetesen politikai, gazdasági híreket oszt meg ismerőseivel, mégis akadnak szép számmal olyanok is, akik hobbijukat, szabadidős tevékenységeiket helyezik előtérbe. Gulyás József azon túl, hogy megosztja azokat a cikkeket, amelyeket ő érdekesnek talál, rengeteg zenét ajánlj ismerősei figyelmébe. John Emese a mindennapokról ír és csúcstartó egy-két játékban is, Gusztos Péter pedig részletesen beszámol edzési tervéről.

A megosztó portálokon a jobboldali politikusok is aktívan tevékenykednek. Jelen van a Facebookon többek között Nyitrai Zsolt, Kupper András, és Rétvári Bence is.

Az utóbbi időben a közösségi oldalak előnyeit talán Szanyi Tibor használja ki a legjobban. Honlapján és virtuális irodaházán túl a Facebookon és a Twitteren is jelen van. A kapcsolat.hu-n vezetett blogján kívül posztol még a NolBlogon is és nem egyszer előfordult már, hogy hozzászólt egy NOL-on publikált cikkhez is.

A kérdés már csak az, ki tudja jobban, eredményesebben használni a blogokat, mikroblogokat, közösségi oldalakat, illetve hogy ezek a honlapok mennyire játszanak majd szerepet a közelgő kampányidőszakban. Tény, hogy a web 2.0 segítségével könnyebben lehet megszólítani az embereket és nem elhanyagolható az imázsépítés sem. Míg a megszokott kampány során a párt érdekeit veszik figyelembe a politikusok, addig a közösségi oldalakon megmutathatják, hogy ők is emberek.

NOL