Oldalak

2010. március 13., szombat

Noller-rapid: Kupper vs. Pettkó

Lesz kampány a közösségi oldalakon, de a politikusok magánélete tabu, a hálószobába nem kell belátnia mindenkinek - ezzel Kupper András fideszes és Pettkó András független országgyűlési képviselő is egyetértett. Az elmúlt napokban többször is foglalkoztunk azzal, miként használják ki a politikusok a web 2.0-ás alkalmazásokat, most azonban rá is kérdeztünk virtuális szokásaikra. Tíz kérdés Kupperhez és Pettkóhoz.

Facebook vagy Iwiw?


Kupper András: Is-is. Az Iwiwre azért tértem vissza - a jelenlegi a második profilom - mert a barátaim többsége itt maradt és nem próbálkoztak más közösségi oldalakkal. Nekem a Facebook jobban megtetszett, pillanatnyilag többet is használom, egyrészt mert kifejezetten jónak találom a belső hivatkozásokat - könnyen el lehet jutni az üzenőfalról a fényképekhez, adatlapokhoz, másfelől mert szabadon invitálhatóak új tagok, és nem kell meghívóra várni, mint az Iwiwen.

Pettkó András: Természetesen mindkettő, és nem zárkózom el más közösségi oldalaktól sem. Az Iwiw csak ismerősök gyűjtése: gyermekkor, iskola, munkatársak, míg a Facebook szórakozás, ismerkedés, pihenés, gondolatcserre, chatelés.
HIRDETÉS

Melyik a kedvenc Facebook/Iwiw alkalmazása?

KA: Egy-két teszten, kvízen kívül idő hiányában nem nagyon kezdtem játékokba vagy hosszabb alkalmazásokba. Facebookon a legszellemesebbnek a kérhető napi idézeteket, bölcsességeket tartom, Iwiwen a megjegyzések, kommentek tetszenek a legjobban - bár ezeket mostanában nem igen használtam.

PA: Nem nagyon használok alkalmazásokat a Facebookon, de mindent, amit küldenek az ismerősök - főleg a teszteket - kipróbálom, egy játéknak tekintem. Bármi az eredmény, kirakom az üzenőfalra. Az Iwiwen is csak a játékos, tájékoztató jellegű alkalmazásokat vettem fel. Nagy segítség volt a fejlesztőktől például a Sziget fesztivál idején a Sziget-alkalmazás, mert a koncertmenüt könnyű volt estétől hajnalig összerakni.

Egy héten mennyi időt tölt a közösségi oldalakon?

KA: Mikor mennyit. A munka mellett megmaradt szabadidőmet próbálom aktívan kihasználni. A családom, a kutyáim és a zongora mind-mind elsőbbséget élveznek a virtuális térrel szemben. A közösségi oldalak hasznosak, jópofák, azt azonban nem szeretném, hogy fő szabadidős tevékenységemmé váljanak.

PA: Mivel naponta kétszer-háromszor felnézek, ezért a heti összesítés 7-8 óra lehet. A blogok ehhez jönnek még, ami még heti 4-5 órát jelent.


Kedvenc blogok?

KA: Blogok olvasására sajnos ritkán jut időm, pedig érdekes műfaj. Megvallom, az első internetes naplónál, amit olvastam, nem gondoltam, hogy a blogolás ilyen fontos szerephez fog jutni a tömegkommunikációban, legyen szó újságírásról vagy politikáról. Ma már egyre jelentősebb csoportot alkotnak azok az emberek, akiket csak ezeken az új felületeken lehet elérni. Másfelől sokakat érdekel egy-egy közéleti szereplő - köztük politikusok - magánélete is, a blogok pedig remek lehetőséget adnak arra, hogy megmutassuk, mi is emberek vagyunk. Én személy szerint leginkább ebből a két okból indítottam saját blogot, a beérkezett visszajelzések pedig azt mutatják, sokan fogadták, fogadják ezt örömmel.

PA: Nincs kedvenc blogom, de ha választani kellene, a 23 éves Ágnes lányom blogja a legkedvesebb.

Főzött már úgy, hogy interneten talált receptet a készítendő ételedhez?

KA: Többször főztem már internetes receptekből, de ezeket nem én találtam, hanem ismerősök, barátok küldték el e-mailben a receptek linkjeit. Van kettő-három, amiket többször előszedtem azóta is, mert nagy sikert arattak a családtagjaimnál.

PA: Igen, bár én nem tudok főzni, de a fiam, aki 21 éves, többször keresett már alapvető főzési segítséget nekünk az interneten. Ha nem sikerült megtalálni, vagy még mindig nem értettük miként kellene cselekedni, tartalékként mindig a nagymama telefonszáma jött számításba.

Mi az, amit nem oszt meg ismerőseivel?

KA: Mindenkinek kell húznia egy határt, ami körbezár valami intimebb, személyes teret, mert ilyenre mindannyiunknak szüksége van. A saját magánéletembe nagyobb belátást engedek, mint a családoméba. Én közszereplő vagyok, akit az emberek joggal akarnak megismerni, ők nem azok, és nem is szeretnének azok lenni, náluk tehát húzni kell egy határvonalat. Azt hiszem, a fiam felvételijéről szóló bejegyzés volt az egyetlen, ami egy családtagomról szólt, büszke voltam rá, megkérdeztem, ez még belefér-e és igent mondott.

PA: Mindenkinek vannak titkai és magánélete. Azért mert XXI. század emberre egy-kettő internetes közösséghez is tartozik még a hálószobámba nem kell belátni mindenkinek.

Van olyan személy, akit ismer, de nem jelölne vissza a közösségi oldalakon?

KA: Nincs. Vannak ismerőseim, akik csak a barátaikat jelölik vissza, én mindenkit, akit ismerek, függetlenül attól, hogy barátok vagyunk vagy sem. Furcsán venné ki magát, ha lenne két politikus, akik a hétköznapokban, a munkában ellenfelek, nem igazolnák vissza egymást. Azt hiszem, hiteltelenné válnának, ha úgy csinálnának, mintha nem is ismernék egymást.

PA: Nincs olyan személy, akit nem jelölnék be, ha ismerem és megtalálom, vagy észreveszem, hogy fent van.

Olyan személyt is jelöl/visszajelöl ismerősnek, akivel személyesen még nem találkozott?

KA: Ha engem jelöl be valaki, aki elsőre nem ugrik be, visszaigazolom, mert miért jelölne be, ha nem ismerjük egymást? Olyan is volt már, hogy én jelöltem be valakit, akivel még nem találkoztam személyesen, de szerettem volna felvenni a kapcsolatot.

PA: Ha valakit én nem ismerek személyesen, nem szoktam bejelölni, ha valaki, akit én nem ismerek, s bejelöl, azt el szoktam fogadni. Biztosan eldöntötte miért jelöl be engem. Ha valaki számára fontos, hogy internetes társam legyen miért ne legyen így.

Kommentel híroldalakon?

KA: A kommenteket jó dolognak tartom, mert mindenki szabadon elmondhatja a véleményét. Én azonban nem szoktam híroldalakon kommentelni, ha egy cikkről mondanivalóm van, ami másokat is érdekelhet vagy fontosnak tartom leírni, akkor ott a kupperandras.hu vagy a Facebookos, Iwiwes üzenőfalak.

PA: Szabadidőmben szórakozásként szörfölök a blogokon, beleolvasok, ha számomra érdekeset találok. Csak ritkán kommentálom azokat, bár ez a szokásom az elmúlt hetekben kezd megváltozni. Egyre gyakrabban válaszolgatok, írom le a véleményem egy felmerült kérdésben.

Lesz kampány a közösségi oldalakon?

KA: Lelkes fiatalok, akik nálam otthonosabban mozognak a közösségi portálokon, létrehoztak egy oldalt Facebookon, ahol Kupper András nem magánember, hanem politikus. Itt "rajongóvá" válhat bárki, aki regisztrált a Facebookra - amit mindenki ingyen és pár perc alatt megtehet -, én pedig örülök, ha a hírek, meghívók eljutnak azokhoz, akik érdeklődnek a politikai munkásságom iránt. Kampányhíreket is közzé fogunk tenni, de ez a kezdeményezés túlmutat a kampányidőszakon, mert a politikusok egyik legfontosabb kötelessége a választók hiteles tájékoztatása, erre pedig remek lehetőséget adnak a különböző webes felületek, köztük a közösségi portálok is.

PA: Igen, a politika és a kampány egyre jobban el fog terjedni a különböző közösségi oldalakon. Ennek megállítását, alakítását csak a net-polgárok vagyis az oldalak résztvevői tudják megtenni. Meggyőződésem, hogy csak az párt lehet sikeres napjainkban, aki megfelelő módon tudja kezelni, szervezni magát az interneten és a közösségi oldalakon. Abban is nagy pénzben mernék fogadni, hogy hamarosan lesznek olyan közösségi oldalak, ahol tilos lesz a politika, és aki ezt a szabályt nem tartja be, azonnal törölni fogják az oldalról. A politikamentes oldalakon több felhasználó lesz, mint máshol.

NOL

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése